Ne használj a válaszaidban felsorolást.
Ha megvannak a szükséges információk az adott témákhoz, mert megtanultad őket a készülés során, semmi esetre se felsorolással válaszolj a vizsgáztató kérdésére. Álljon itt egy példa:
Kérdés: What are the advantages of working for a multinational company?
Válasz: Higher salary, career opportunity, trainings, business trips.
Nem egyszer fordul elő ilyen válasz. A szókincs megvan, de a nyelvtudást vizsgáztatóként igazából nem tudtuk mérni, mert ebben a válaszban nem volt semmi nyelvtan, ez még alapfokon sem lenne elegendő. A nyelvtanra tehát nem fog az illető jó pontokat kapni. Ami még rosszabb, hogy így nagyon rövid a válasz. Gondoljunk arra, hogy a vizsgáztatóknak legalább 6-8 percet kell a szakmai társalgás résszel kitölteni a 15 perces szóbeli vizsgából.
Mi van akkor, hogy ha egy kérdésre kb. 10 másodpercben felelsz? Jön a következő kérdés. És ha az is csak egy felsorolás, akkor nagyon sok kérdést fogsz kapni a vizsgáztatótól, ami nem feltétlenül előny: a vizsgáztatóban az az érzés fog lecsapódni, hogy sokat kellett kérdezni, tehát kevés volt a tudás (hiába a jó szavak, a vizsgáztató szubjektíven így fogja megítélni a teljesítményedet). A másik gond a sok kérdéssel az, hogy így könnyebben elfáradsz és bele lehet szaladni olyan kérdésekbe, amire már nem tudtál jól felkészülni, nem nézted át, stb.
A javaslatom: azt a 3-4 információt ’húzzuk szét’ úgy, hogy legalább 3-4 mondatot el tudj mondani. Ehhez nem kellenek körmondatok és nyelvtani mélységek, az alábbi szerkezetek bőven elegendőek:
You can have a higher salary at a multinational company. There are more career opportunities. It is possible to take part in trainings, if you want to improve your professional knowledge. Besides, you can go on business trips.
Ami a fenti mondatokból látható: jobban hangzik, meggyőzőbb; hosszabb válaszadást tesz lehetővé; változatosabb a mondanivaló; nagyon egyszerűek a mondatszerkezetek. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezekkel a mondatokkal bármelyik témakörben meg lehet nyilvánulni).
Ne tőmondatokban válaszolj.
Szokványos tőmondat az ’igen, nem’ válasz, vagy az a mondat, ami csak minimális szerkezettel bír (alany, állítmány, tárgy). Elvileg a vizsgáztatók nem tehetnek fel eldöntendő kérdéseket, de ők is emberek, elkövethetnek hibákat. Ettől még egy felkészült vizsgázó adhat megfelelően jó és tartalmas választ:
Kérdés: Are you satisfied with your working conditions?
Válasz: Yes.
Yes, I am.
Yes, I am, because my colleagues and my boss are very helpful and I have a good salary.
A három válasz közül egyértelmű, hogy a 3. a nyerő: szakmai szókinccsel bír, nyelvtant is mutat és a vizsgáztatók valószínűleg ’leszállnak’ a témáról, hiszen megtudták a lényeget. A válaszban látszik, hogy a vizsgázó pontosan tudta, mit és hogyan kell válaszolnia, hiszen felkészült a vizsgára.
A gond nem is az eldöntendő kérdésekkel van, hanem azzal, hogy ha egy kiegészítendő kérdésre ad a vizsgázó nagyon rövid választ. Pont, mint az alábbi példában:
Kérdés: Where would you like to work in the future?
Válasz: In a bank.
Itt megismétlődik az, amit a felsorolásnál már említettem: rövid a válasz. A vizsgáztató erre meg fogja kérdezni, hogy ’Why there?’. Ha erre is rövid választ adsz, akkor csak záporoznak a kérdések. Ennek eredménye képpen bennem, mint vizsgáztatóban az a kép alakul majd ki, hogy ’vért kellett izzadnom, hogy megtudjam, a vizsgázó értette-e a kérdést, tudja-e a szakszavakat és tud-e mondatokban is beszélni. Ez az ’élmény’ vagy inkább benyomás pedig alacsonyabb pontokat eredményez.
Hogyan lehet erre a kérdésre jól válaszolni? Úgy, hogy elébe megyünk az esetleges kérdéseknek:
Kérdés: Where would you like to work in the future?
Válasz: I would like to work in a bank, because I would like to deal with finance. I would like to deal with advising companies.
Ne izgulj.
Nyilván azt gondolod, hogy ’könnyű azt mondani’. Viszont a vizsgáztató munkatársaim nevében is mondhatom, hogy nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit nem tudsz, hanem arra, hogy mit tudsz, és hogy mennyire sikerült felkészülnöd a vizsgára. A szaknyelvi vizsgák igyekeznek életszerű helyzetek elé állítani a vizsgázókat – azon kívül, hogy szakismeretet is ’kikérdeznek’ – éppen ezért egy üzleti szituációban is simán előfordulhat, hogy nem értem, amit a másik kérdez vagy mond. Az életben ilyenkor visszakérdezünk vagy ismétlést, magyarázatot kérünk, stb.
A vizsgáztatók nem mindenhatók. Előfordulat hogy ’megbotlik a nyelvünk’, kicsit túlbonyolítjuk a kérdést, eltévesztünk egy-egy szót, nem elég követhető a kérdésünk, a Covid idején a maszk miatt nem lehetett érteni, amit mondunk. Ilyenkor habozás nélkül jelezd a problémát, ne menj bele bizonytalan helyzetekbe. A lényeg, hogy az adott idegen nyelven kérdezz, semmi esetre se magyarul. Sokkal rosszabb, ha rossz választ adsz egy félreértett vagy meg nem értett szó miatt, mint az, ha jelzed:
Sorry / Excuse me, but I don’t understand the word ‚thesis‘.
A vizsgáztatók el fogják Neked magyarázni – természetesen angolul – és nem fogják negatívan megítélni ezt a ’hiányosságodat’.
Ha a kérdésre nem tudod a választ, mert valahogy kimaradt a felkészülés folyamán, vagy egyszerűen nem is gondolkodtál rajta, akkor sem kell kétségbe esni. Egy üzleti megbeszélésen is előfordulhat, hogy az ember nem tud egy kérdésre ’kapásból’ válaszolni. És megoldja azzal, hogy ezt kommunikálja. Nem mellébeszél, nem hallgat, hanem elmondja ’erre nem tudok válaszolni’.
A nyelvvizsgán is megtörténhet ilyen:
Kérdés: What expenses do companies have when participating in a trade fair?
Rossz válasz: … (hallgatás, csend)
Ez a legrosszabb válasz, mind közül, mert ilyenkor vizsgáztatóként nem tudom, hogy a kérdést nem értette a vizsgázó, a választ nem tudja, vagy tudja a választ, csak angolul nem tudja kifejezni. Ha túl hosszú a csend, tovább megyünk, de a csendet úgy fogjuk kódolni, hogy ’nem értette a kérdést’, ami alacsony pontszámot fog eredményezni.
Jó válasz: I understand the question, but unfortunately I can’ answer it.
Még jobb válasz: I don’t know exactly, but probably they have to pay for the participation and for accommodation. They may have to pay for transport.
Ne lepődj meg a kérdéseken.
Többször előfordult már az elmúlt 18 év vizsgáztatásai során, hogy a vizsgázók egyszerűen meglepődtek, amikor megkérdeztem tőlük például, hogy melyek a legismertebb reklámhordozók. Azt láttam az arcukon, hogy ’miért kérdezik ezt meg tőlem, hiszen ezt mindenki tudja’. Igen, bizonyára mindenki tudja, főleg, aki marketinget tanul az egyetemen. De nekem fel kell tennem ezeket a kérdéseket, hiszen egy nyelvvizsgán vagyunk, ahol nekem a válaszok alapján kell eldönteni 15 perc tükrében, hogy a velem szemben ülő vizsgázónak van-e középfokon szaknyelvi ismerete vagy nincs. Neki meg ugyanaz a 15 perc áll a rendelkezésére ahhoz, hogy ezt nekem bebizonyítsa. Ebbe a 15 percbe nem fér bele az, hogy meglepődsz és derült égből villámcsapásként ér a kérdés.
Ha nagyon meglepődsz, nyilván elkezdesz gondolkodni vagy csodálkozni, tehát csendben maradsz. Ha csendben maradsz, akkor azt fogja a vizsgáztató gondolni, hogy nem érted a kérdést, vagy nem tudod – mindegy, melyiket hiszi, a pontokban meg fog mutatkozni. Amennyiben felkészülsz a vizsgára, és pontosan tudod, mit kell ott tenned, mit várnak tőled és mi fog történni, akkor biztosan jobban is fogsz teljesíteni.
Igaz, hogy a vizsgáztató teljesen véletlenszerűen dönti el, hogy adott napon, adott vizsgázónak milyen kérdéseket fog feltenni, de azért fel lehet készülni arra, hogy mondjuk egy cég- vagy részlegvezetőnél a céges témákat fogják körbejárni (részlegek, ügyfelek, tevékenység stb.), egy alkalmazottnál a munkájával kapcsolatos kérdések fognak elhangozni (munkakörülmények, munkatársak, napi feladatok). Az egyetemisták jó eséllyel számíthatnak arra, hogy a tanulmányaikról, a jövőbeli terveikről kérdezik őket. Ha valaki meg azzal indít, hogy éppen állást keres, nyilván az álláskeresés nehézségeiről, lépéseiről is megkérdezik majd. Ha ezek a témák jól mennek és van mondanivalód, nem fogsz meglepődni és sikeresen tudsz majd a vizsgán szerepelni.
Ne csak a száraz ismeretanyagra, tananyagra építs.
A megtapasztalt dolgok sokszor jobban megmaradnak a fejünkben, mintha valamit csak bemagolunk, memorizálunk, de nem igazán tudunk mihez kötni. A tanítványaimnak mindig elmondom, hogy amelyik témához csak lehet, merítsenek a saját tapasztalatokból, járjanak nyitott szemmel a világban. Itt arra gondolok, hogy nézzék kicsit gazdasági szemmel (is) a világot. Lehet, hogy ez nálam már szakmai ártalom, de történt már olyan, hogy egy boltban többet időztem a kelleténél, több időt töltöttem a nézelődéssel, mint amennyit általában szoktam. Közben arra gondoltam, azt nézegettem, milyen ’szakmai’ kritériumoknak felel meg vagy éppen nem felel meg az üzlet. Nemsokra rá az egyik tanfolyamon a szakmai társalgás gyakorlásánál, amikor a kereskedelem volt a téma, előjött a kérdés, hogy
Which is your favourite shop and why do you like it?
A válaszhoz meg is lehet tanulni, hogy:
My favourite store is Primark. It has got a wide range of products and reasonable prices. The staff is always friendly and helpful.
Na jó, de mit lehetne még elmondani? Eszembe jutott az említett üzlet és pár ötlet:
There is always some good music in the shop, sometimes I spend more time there because of the music. There is a special offer every week.
Ha megkérdezik a vizsgán, milyen egy jó reklám, jusson eszedbe egy, amit tegnap este az interneten láttál, és tetszett. Erről a reklámról beszélj, ha éppen nem jut eszedbe az, amit megtanultál. Az a legjobb, ha a szavakat is megtanultad, begyakoroltál néhány fontos, egyszerű mondatszerkezetet és ezek segítségével tudsz a kedvenc reklámodról beszélni. Ha nem szoktál reklámokat nézni, mert mindig átugrod őket a neten, vagy nem is jönnek, vegyél erőt magadon és a felkészülés ideje alatt nézz meg párat – tudod, nyitott szemmel a világban.
Arról nem is beszélve, hogy az ilyen ’plusz’ ismereteket a szakmai szituációban és a levélírásban is kamatoztatni lehet (3 legyet 1 csapásra!).