Összeesküvés-elmélet?

Nemrég az egyetemen bejött egy kollégám az egyik órámra, hogy a hallgatók között hirdesse a nemrég indult ’A jövő vezetői’ elnevezésű programot.

Érdekes és nagyon vonzó dolgokat mondott a programmal kapcsolatban, nekem – nyelvtanárként – az ütötte meg a fülemet, hogy nemzetközi projektekben is részt lehet venni. Ahhoz, hogy nemzetközi projektekben részt tudjon valaki venni, elengedhetetlen a nyelvtudás. Méghozzá a szaknyelvi idegennyelv ismerete.

Ezzel nem is lenne probléma, hiszen minden valamire való vezetőnek – legyen az egy állam vagy egy vállalat vezetője – képesnek kell lennie a hatékony és gördülékeny idegennyelvi kommunikációra. (hasonló témáról már írtam itt)

Egy vezető ne csak a képességeivel, hozzáértésével tűnjön ki, hanem azzal is, hogy ha más nem, legalább ő tud idegennyelven kommunikálni.

Éppen ezért nagyon nehéz megértenem – évek óta nem is sikerül – azt a hozzáállást, ami a felsőoktatást jellemzi a nyelvtanulással kapcsolatban.

Mintha a nyelvtanulás lenne a leendő diplomások első számú közellensége. Először eltörölték a diploma átvételéhez szükséges nyelvvizsgát, mert hát sok diák nem tudta teljesíteni. Az lett helyette, hogy akkor legyen kötelező az idegennyelv oktatása az egyetemeken, amiben minden hallgatónak részt kell vennie. A levelezősnek is.

Ezt meg az egyetemek nem tudják teljesíteni. Nem lett több nyelvtanár, nagyok a csoportok, heterogén a tudás szintje a csoportokon belül. (Erről is írtam már itt)A levelezősök óriási létszámú csoportjait és az 1-2 alkalom per féléves nyelvórákat ne is említsük. Veszett fejsze nyele.

Sok egyetemen nem is veszik komolyan. Sajnos nem mindenhol cél, hogy hatékony nyelvoktatásban részesítsék a hallgatókat. De vajon miért?

Lehet, hogy azt gondolják, a hallgatók már 10-12 éve tanulnak egy idegennyelvet, így valószínű, hogy magabiztos nyelvtudással rendelkeznek. Papíron igen. Elméletben igen. Az általános nyelvtudásuk lehet, hogy megvan, de a jövőbeni szakmájához szükséges tudás biztosan nincs.

Azzal a nyelvtudással biztosan nem rendelkeznek még, ami ahhoz, kell hogy pl. orvosként egy konferencián angolul adjanak elő. Vagy mérnökként fordítás nélkül is megértsenek egy műszaki dokumentációt. Esetleg kereskedelmi területen zökkenőmentesen és hatékonyan tudjanak kommunikálni a külföldi partnerekkel. A kutatókról, nemzetközi projektmunkákról ne is beszéljünk.

A minap láttam a hírekben, hogy magyar szakemberek mentek Csád-ba, hogy az ottani szakembereknek szakmai segítséget nyújtsanak a tevetej hasznosításával kapcsolatban.

Nem kérdés, hogy angolul kommunikáltak. Az sem kérdés, hogy nem tolmáccsal oldották meg, hanem a szakemberek beszélnek olyan szinten angolul, hogy a szakmai ismereteket gond nélkül át tudják adni másoknak.

Ékes bizonyítéka a szakmával kapcsolatos idegennyelvi tudás létjogosultságának.

Viszont akkor megint felteszem a kérdést: hogyan neveljük ki a jövő vezetőit, szakembereit, ha nem adunk nekik magabiztos szakmai nyelvtudást? Vagy oldja meg mindenki, ahogy tudja?

Néha az az érzésem, hogy a magyar szakemberek visszatartása miatt van az, hogy nem foglalkoznak a szakmai nyelvoktatással: amíg nem tud a szakmájában külföldiekkel kommunikálni, nem is fog elmenni külföldre, inkább itthon marad.

Ebben is lehet valami, de ennek az a veszélye is megvan, hogy elvágja magát egy csomó fejlődési lehetőségtől. Lehet, hogy nem megy külföldre dolgozni, de a szakmai fejlődése sem lesz korlátlan az idegennyelvi ismeretek nélkül.

Te hogy látod ezeket a dolgokat?